Pár gigával könnyebb lélegzett fel a merevlemez, és már nem sajnálom egyáltalán azt a pár órát, míg a delete gombot koptattam, hisz előkerült pár fotó, amit akkor nem tartottam említésre méltónak, így majdnem kukába kerültek. Hogy azóta mi változott? Nézőpontom, hangulatom, kedvem? Ki tudja... Most érdekesnek tűnnek.
Bocs a vízjelért, egyes fotós fórumokon létszükség. :)
És végül a hab a tortán, egy borzasztóan alexpós fotóból életre keltett szitakötő makró.És amikor alexpóról beszélek, akkor egy majdnem teljesen fekete képre gondolok. Szerencsére RAW-ban készült.
Zajszűrés zajszűrés hátán (természetesen 400-as érzékenységgel készült az eredeti, hogy könnyebb legyen a dolgom), szelektíven, hogy a részletek ne vesszenek el. Élesítés ugyanúgy, csak szelektíven, nehogy kontúrja legyen a formáknak. Végül ez lett. És igen, büszke vagyok rá! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése