Filmes vagy digit?

Az örök kérdés. Mert mi is lehetne a fotós legnagyobb gondja! A baj csak annyi, hogy sokan ezt vérremenően komolyan veszik. Extrémekig vérre menően:
"minden hülye átment digitálisba, és azt hiszik, hogy ők a nagy fotóművészek" - találtam egy fórumon.
Rövid életem legbutább megjegyzése ez.
Nem mintha nem szeretném a filmeset. Sőt, imádom, amióta szüleim panellakásának egyik zugában fekete-fehér filmeket hívtam elő. Ismerem a vegyszer szagát, a vörös fényt, az érzést, mikor a kistesó kinyitja az ajtót, mikor épp a filmet a tankba helyezném. :) Szeretem a tónusokat, a dinamikát, a szemcséket, a Szmena 8M-et, a Zenitet és a FED-et.
Ugyanakkor szeretem a digitet is. Gyors, nem kell a filmet cserélgetni, használhatom kézi üzemmódban, ha elfog a nosztalgia, valamint hosszútávon sokkal olcsóbb, és persze rögtön látom a végeredményt. Utólag meg hangulatom szerint tudom változtatni a fotót a sokat átkozott Photoshopban. És a termés úgyis az enyém, még egy olyat senki nem tud készíteni.
Művésznek képzelem magam? A legkisebb mértékben sem. Sőt, még az amatőr címet sem érdemlem meg. Attól lenne viszont "művész" a fotós, hogy megvesz egy ősrégi 50 kilós kamerát, vagy talán attól, hogy meg tudja vásárolni a legújabb digites vázakat a megfelelő legdrágább obikkal?
A fotográfusokat Ken Rockwell hét kategóriába sorolta, a teljes történet megtalálható az alábbi linken:
http://www.kenrockwell.com/tech/7h.htm
A történetemhez vágó rész ennyi:
"
Higgyük el: a fényképész az, aki egy képet létrehoz, nem a fényképezőgép."
Az örökértékű igazság. Mindegy, hogy nagyformátumú 100 éves ébenfa fényképezőgéped, egyszerhasználatos műanyaglencsés Kodak szappanosdobozod, vagy 10.000+ dolláros digitális géped van! A végeredmény a lényeg, ugyanis lehet nagyon alja képet lőni egy kenoneoszegydémárkkettővel is (láttam biza ilyet is) és szemet gyönyörködtetőt egy lyukkamerával. Úgyis a fotós teremti meg a képet, nem az eszköz. Az eszköz csak rögzíti.
Van, akit elvakít a technika és van, aki eladja mindazt, amit fotóz, ezáltal már alkalmazkodva az elvárásokhoz, a mások szemléletéhez. És van, aki egyszerűen csak fotóz, mindennel, ami a kezébe kerül, mindent, amiben meglátja a szépet. És szerintem ez a szint, amit el kell érni és tartani kell. Az igazi amatőr szintje.
Tartsa fel kezét, aki ezen a szinten van!
.
.
.
.
Biztos vagy benne? :)

És mivel ez fotóblog, csatolok egy-két digites meg filmes pixelhalmazt. Hogy tetszik-e, döntse el mindenki magának. Számomra a tél már csak ilyen...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése